Tél puha pelyhe lassan aláhull,
feléd fehérlik tetők hava,
hites hegyéről, világbalátón
lépted vigyázza egy iskola.

Templomok útján, iskolák mellett
kocsikeréken fut az idő,
aki ma gyermek, kit óvni kellett,
holnapra felnőtt, öregedő.

Idő múlását szidják a téglák
- a Botos utca, ma már Kossuth -
Városház falán okít az évszám,
ezredév múlttal azonosul.

Reményünk fészkel zöld fenyőágon,
kék óralapot ró az idő,
homlokzatunkon még leng a zászlónk
és álmodja a közös jövőt.

Küküllőparton talál az alkony,
vár a Kultúrház s a Sétatér,
a nagyvilágban járhatsz te bárhol,
emlék-varázsuk nyomodba ér.

Ballagva, mélán folytatod sétád,
míg halkan rád hull az éj hava,
körforgalmakban, autó-stafétán
lelked ösvénye visz majd haza.

Krisztusi áldást szór rád a Patkó
- száz éves elmúlt a Kőkereszt -
Vasszékely szobra - terén magasló -
háborús érdem, tiszteld, szeresd.

Most, hogy egy lettél te és a város,
s harangok hívnak imára el,
lényed ha múlttal, hittel határos,
Udvarhelyt láttad, hát ünnepelj !